Olyan hepi vagyok mivel ma végre vásároltam *-* vettem rózsaszín gatyát, rózsaszín melltartót, rózsaszín táskát, rózsaszín esernyőt *_____*
Meg....sárga gatyát és sokféle színű tangákat xDDD
Tegnap kétszer csináltam dizit, az első nem tetszett, így visszakanyarodtam a kuroshitsujira xD megint.
Egyébként át fogom pakolni a fanficeimet is Deviantartra, szal majd ott keressétek őket.
Ha utatkoznátok, hoztam egy kis unatkozós szösszenetet, Kuroshitsujisat. (katti tovább)

A hold már magasan járt. Ledobtam asztalomra a még befejezetlenül maradt papír munkát, majd fáradtan vágódtam hátra a székben. Hangosan felsóhajtva a faliórára tekintettem: 10 óra múlt. Morcosan összeráncoltam a szemöldököm, majd morgolódva jegyeztem meg a tényt, hogy még hajnalig sem fogok végezni a teendőimmel.
-Valami gond van, Ifjú Mester? - szólt felém ez a kedves, mégis hátborzongató hang. Ez a komornyik eddig oly hallgatagon állt az oldalamon és várta hogy befejezzem a munkámat, hogy szinte meg is feledkeztem a jelenlétéről, így kissé összerezzentem amikor hozzám szólt.
-Semmi Sebastian. - löktem oda mogorván.
-Semmi? Ez érdekes. - hajolt közelebb vigyorogva. - Semmi alatt azt érti, hogy a munkájába temetkezve próbálja megemészteni szánalmas műltját?
-Te átkozott, hogy merészeled?? - förmedtem rá az arcátlan szolgára.
-Igazán sajnálom. - még mindig vigyorgott.
-Tünj el a szobámból, ne is lássalak! - parancsoltam neki. Folyamatosan feldühít a pofátlanságával....ez az idióta fickó. Nem is tudom mihez kezdjek vele. Megint ostobaságokon kaptam fel a vizet. Miközben ezen gondolkoztam, fáradtan feltápászkodtam a székről, és a bárpult felé vettem az irányt.
-Semmilyen említésre méltó ital nincs itt? - emeltem fel az egyik üveget. Ha jobban bele gondolok, még sohasem kóstoltam alkoholokat. Itt pedig rengeteg van, mindenféle amit csak szemem-szám íván.
-Whisky? - olvastam le a kezemben levő üveg címkéjéről. - Nos, talán nincs benne semmi rossz ha megkóstolom. Pont jó lesz, miután Sebastian úgy feldühített. Elszántan kitöltöttem magamnak egy pohárba, majd belekortyoltam, amikor is ez az undorító és erős íz telítette el a számat így azonnal kiköptem. Fulladozva köhögtem, alig bírtam magamban tartani a hányást.
-Ez...ez a lötty undorító...de mégis annyira elzsibbasztotta mindenem. Nem érzem az arcomat. - sóhajtottam egyet, és kissé undorodva, de a számhoz emeltem a poharat. Miután mind lement, s végigmarta torkom egész felületét, újabbal töltöttem és egyszerre húztam le. Ezzel már semmi gond nem volt, olyannyira lezsibbasztotta  testem, hogy nem éreztem az ízét. Visszakóvájogtam a székembe és leültem rá, amikor is kissé szédülni kezdtem. Ekkor ennek az idegesítő démonnak a hangjára lettem figyelmes.
-Ifjú mester, bemehetek? - szólalt meg az ajtó másk oldaláról.
-Gyere! - majd benyitott.
-Ideje lenne gyugovóra térnie uram. - közelített felém.
-Nem meggggy--gyek én..én sehova...! - próbáltam kicsikarni valamilyen értelmes mondatot magamból, de a nyelvem egyszerűen nem pörgött úgy ahogyan szerettem volna. Kezdtem valóban érezni a whisky hatását.
-Ifjú mester minden rendben van? - kérdezte értetlenül a férfi.
-Persze, minden a legnagyobb rendben! - próbáltam összeszedni magam és felállni a székből, de megszédültem és majdnem elestem, de Sebastian megtartott.
-Ön bűzlik az italtól. Egy percre sem hagyhatom egyedül? - kérdezte nevetgélve.
-Fogd be...ez is a te hibád. - suttogtam, közben szorosan a ruhájába kapaszkodva.
-Ez jóval inkább az ön felelőtlenségének következménye.
-Ne oktass ki...vigyél a szobámba azonnal.
-Igenis uram. - Sebastian az ölébe kapott és elvitt a hálómig, majd befektetett az ágyamba és nekiállt levenni rólam a ruháim. Testemen forróság lett urrá, ajkaim kiszáradtak és forgott körülöttem minden.
-Sebastian...rosszul érzem magam. - félig felnyitott szemeimmel a férfi felé pislogtam és megragadtam a ruhájának ujját, hogy felhúzzam magam. Miután sikerült felülnöm, azonnyomban éreztem a gyomromból feltörő undorító ízt majd mindent kihánytam magam elé amit csak megettem a nap folyamán. Szemeimből kicsordult a könny az erőlködéstől, és államon végigfolyt ez az undorító színű és szagú anyag. Sebastian gyengéden megfogta államat és maga felé fordította aztán letörölte azt egy törlőkendővel.
-Hamarosan jobban lesz uram. Megengedi hogy hozzak egy pohár teát? Az jót fog tenni. - mondta, s megindult az ajtó felé, de megtorpant.
-Ifjú mester? - kérdezte meglepetten. Kezeim még mindig a ruhájának anyagát szorongatták, s nem engedték azt.
-Maradj...velem... - morogtam szégyenlősen az orrom alatt, tekintetem a földnek szegezve. Kótyagos állapotomban olyan szavak hagyták el a torkom amiket józanon nem mondanék. Bár nem láttam de tudtam, hogy Sebastian elvigyorodott a szavaim hallatán. Letérdelt az ágyam mellé s megtörölgette kissé megizzadt homlokomat egy vizes rongyal. Igazán kellemesen hideg volt a testemnek. Sebastianba kapaszkodva kiültem az ágy szélére, majd fejemet a vállára támasztottam. Egy megilletődött sóhaj hagyta el a száját.
-Sebastian.... - mondtam nevetgélve. - Én tényleg részeg vagyok... - folytattam kacagva, közben átkarolva a komornyik nyakát. Mélyen démoni vörös szemeibe néztem, aztán odahajoltam és megcsókoltam őt. Sebastian csupán tágranyílt szemekkel nézte mi törénik, bár nem ellenkezett.
-Ifjú mester, ön valóban részeg. - jelentette ki miután elváltak ajkaink.
-Sebastian....megparancsolom, hogy..... - közelhajoltam hozzá, s egy olyan mocskos dolgot suttogtam a fülébe amit senki ember fia nem nézett volna ki belőlem, talán még ez a komornyik sem.
Ő azonban egészen máshogy reagált mint vártam.
-Igenis uram, ahogy parancsolja. - mondta aztán hagyadt döntött az ágyon és fölém mászott.
foly. köv. vagy nem xD

Innen nem volt lelkierőm folytatni, tudom ez olyan mint mikor a szappanoperában pont kiderülne kivel csalta meg Hozé ármándó, feleségét Lúcsiát xD Lúcsia hazaért, és nem tudja hogy Hozé ármándó éppen a hálószobában van Rozalindával xD felsétál a lépcsőn, és lenyomja a hálószoba ajtó kilincsét.... és persze pont  ilyenkor bevágnak egy reklámot xD