Tegnap este miután megint telenyomtam magam gyógyszerrel egész jó lettem és hamar el tudtam aludni. Viszont mikor ma felkeltem megint szétszakadt a torkom és alig bírtam mozdulni. Teljesen elhagyott az erőm, mintha éjjel elszívta volna valami o__O xD. Szóval visszaestem az ágyba, hogy pihenjek még egy kicsit. Csak félálomban voltam, nem udtam vissza aludni. Bekapcsoltam a tv-t és a Nat Geo-t néztem amiben éppen egy indiai(nem biztos, asszem indiai volt xD) vadkutyán végeztek császár metszést. 3 kölyke született de az egyik beszorult a szülő csatornába. A gondolzók próbálták élesztgetni a kiskutyát. Olyan törékeny és kicsi volt, és nem lehetett hallani a szívverését. Végül sajnos elpusztult. Annyira sírtam, olyan szomorú volt, úgy sajnáltam. Fura hogy az állatok halála mennyire megrendít. Amivel ellentétben az embereket nem tudom sajnálni akármennyire is szeretném, egy idegent semmi képpen. Csupán akkor ha olyan dolog történik vele amit már velem is megtörtént, vagy ha nagyon fájna ha velem is megtörténne. Nah szóval lényegében ebből annyit lehet leszűrni, hogy a lelkivilágom éppen egy bazinagy szakadékban zuhan lefelé, bőgtem tegnap este, bőgtem ma reggel, szóval nyilván nem vagyok a topon.
Nézegettem a tavalyi érettségi feladatokat mindenféle tantárgyból és nem találtam túlzottan nehéznek őket. Holnaptól kisérettségit teszek, ettől is idegroncs vagyok már kicsit plussz egyéb személyes ügyek miatt. Néztem ma még Code Geasst is. Tudom, hogy tegnap befejeztem a 2. évadot de olyan szomorú voltam miatta, hogy inkább elkezdtem nézni az első évadot és ez egy kicsit enyhítette ezt az érzést x3.
Olyan nosztalgikus érzés fogott el. A Nat Geo-n ment egy természetfilm a gyilkos bálnákról. Erről mindig a Szabadítsátok ki Willy-t című film jut eszembe, ami gyerekkorom legnagyobb örök kedvence. Eltökélt szándékom megszerezni dvd-n *-*
Ééééés, ma leesett az első hó. na de persze nem maradt meg xD. De olyan jó vol nézni, hogy mégiscsak esik, imádom.