Most csak úgy eszembe jutott ez a mondat, ne kérdezd miért ez a cím. Ma felkeltem és úgy éreztem szemvedős napom lesz, de mint kiderült akárhányszor gondolom ezt végül mindig jó napom van. Szóval bementünk, volt két német amin már ki voltam a sok Frautól, és könyögröm.. nem tehetek róla, hogy röhögnöm kell ha meglátom abban a köcsög német szövegben xD. Akkor még nem is lenne olyan poén ha kisbetűvel írnák, de nem... Azután lett volna két filozófia a dirivel de hálaistennek Zehelnek nem volt bent. Helyette Hajime Amidamaru jött be számteket tartani. Óra végére az első pad szülöttei (Aya, Anett, én, Norbi, Szabi) kikészítettük szerencsétlen idegeit a benyögéseinkel meg a sok hülyeségünkel. Megfirtattuk például, hogy Anettnek babzsákból van a melle és még hasonló finomságokkal szórakoztattuk a tancsi bácsit. Poénos volt, mivel ez a tanár úgy röhög mint akit ráz az áram xD. Valahonnan előkapott egy dugót amit rendszeresen benyúltunk a tanári asztalról, meg Norbiékat már a naplóval csapkodta fejbe, hogy nyugodjanak le. Naszóval 2 óránk volt vele és a végére fogta a fejét rendesen. Majd jött egy irodalom, végül pedig 2 matek lett volna amiből végül filozófia lett a dirivel o__O. De az volt a legszebb, hogy a diri nem is tudott róla, hogy vele van óránk csak egyik osztálytársam szólt neki -__-. Azt hittük a kínpadra megyünk megint, de végül rendes volt mert elengedett minket az utolsó óráról. Bár már az az egy filozófia is elégnek bizonyult, egész órán azzal voltam elfoglalva, hogy az asztalon álló 50 centi magas csontvázat vizsgáltam, és elképzeltem, hogy milyen lenne ha varrnék neki egy csukját és papírból kivágnám hozzá Frau kaszáját, majd pedig szépen odahelyezném a kezébe *_*.